Rész, Fejezet

 1   1,  18 |           Meglõttek, meglõttek, végem van«.~Lövést nem hallottak,
 2   1,  20 |        Mi baja, Gyuri bátyám?~- Végem van, meghalok. (Szemeit
 3   1,  23 | perspektíva nyílt meg elõtte.~- Végem van! - ordított fel indulatosan,
 4   1,  23 |          Pedig érzem, nemsokára végem lesz. Gyengülök erõsen,
 5   1,  27 |       hörgõ hangok törtek ki.~- Végem van - nyöszörögte -, mindjárt
 6 III,  83 |        igen gyakran köhögött.~- Végem van, öcsémasszony - szólt
 7 III,  87 |        zuhatag a tündérerdõben.~Végem volt. Ezt többé ki sem bírtam
 8 III,  127|         tisztelt szerkesztõ úr, végem van.~Amily gyorsan csak
 9 III,  130|    semmi kétség, s nekem örökre végem van.~Két óra lehetett éjfél
10 III,  148|         majd a háló legalján?~- Végem van! - lihegte õméltósága. -
11  IV,  33 |   nyakába.~- Vesztettem pajtás… végem van.~S e döntõ percben kétségbeesésében
12  IV,  82 |    támaszkodik egy oszlopnak:~- Végem van - hörgé.~- No, no, semmi
13  IV,  88 |      hagytál el?~- Láttam, hogy végem van otthon. Csak a golyó
14  IV,  97 |       anyó, kitörtem a lábamat, végem van.~- Ne sírj no, fiam,
15  IV,  98 |         Láttam az arcáról, hogy végem van, megbuktat.~Máskor útitársnak
16  IV,  137|      sóhajtott fel szomorúan. - Végem lesz, öcsém, végem lesz,
17  IV,  137| szomorúan. - Végem lesz, öcsém, végem lesz, ha csak a szerencse
18  IV,  147|      hozzám (jaj, most mindjárt végem van), begöngyöltem magam
19  IV,  151|     hörögtem vacogó fogakkal -, végem van. A nyúl megint visszajött.~