Rész, Fejezet

 1   1,  9 |         Laczkó István« vagy »ns. Ujlaki Gábor«. Aztán itt mégis
 2   1,  10|          Laczkó István« vagy »ns Ujlaki Gábor«. Aztán itt mégis
 3   1,  15|        azonfelül - mond csípõsen Ujlaki (mert Ujlaki mindig sokat
 4   1,  15|       mond csípõsen Ujlaki (mert Ujlaki mindig sokat mert) -, a
 5   1,  15|       vagy, Gergelykém - kiáltja Ujlaki s leugrik a lováról, hogy
 6   1,  15|         szedje rendbe öltözékét.~Ujlaki sorba lökdöste az urakat,
 7   1,  15|     Kisvártatva visszafelé súgva Ujlaki:~- Én már ki is komponáltam.
 8   1,  15|        szomszéd révén adta odább Ujlaki azóta híressé lett pasquillusát;
 9   1,  15|      láttam az udvaron - felelte Ujlaki, s maga szaladt ki érte,
10   1,  15|       tiszteletet.~A király után Ujlaki mondott lelkes felköszöntõt
11   1,  31|         az elaggott prókátor, és Ujlaki Mihály, a legnagyobb birkózó
12 III,  40|        együtt utaztam tekintetes Ujlaki Miklós úrral, a kiállítást
13 III,  40|           a kiállítást megnézni.~Ujlaki Miklós úr pénztárnok egy
14 III,  40|          egy kicsit.~Azt mondja: Ujlaki herceg ivadéka. Otthon úgy
15 III,  40|          fértünk be a vagonokba.~Ujlaki kivette ezüst klepszidra
16 III,  40|            Nix krucifix! Ich bin Ujlaki de eadem.~Olyan vészjósló
17 III,  40|   elveszti az óráját, teensuram.~Ujlaki ijedten nézett a mellényzsebére.
18 III,  40| párbeszédre, s megnézem hátulról Ujlaki bácsit, hát csakugyan ott
19 III,  51|          volt? - morogta a fõúr, Ujlaki.~- Nem volt az - szólt közbe