Rész, Fejezet

 1   1,  16|      tulajdonába megyen át.~Öreg Tahó Mihály uram, aki nagy versifikátor
 2   1,  16|       maga az egyházfi adta elõ. Tahó Mihály uram, aki Nyágován
 3   1,  16|        legyen vége, csináltasson Tahó úr az egészért az eklézsiának
 4   1,  16|   harangot.~Mihályi megrezzent a Tahó névnél, magát a királyt
 5   1,  16|     engedik a tornyukba. Voltunk Tahó uramnál, vállat vont, voltunk
 6   1,  16|        kollegiális érdeklõdéssel Tahó Mihályhoz fordulni, aki
 7   1,  16|      atyafiságos viszonya által.~Tahó Mihály uram (fia az egykori
 8   1,  16| faragó-gazda, Nécsa Pável, aki a Tahó kis birtokát kezelte, maga
 9   1,  16|        szép lány volt akkor az a Tahó Kati - ámbátor kellemes
10   1,  16|        az én férjem.~De már erre Tahó uram sziszegte, hogy nem
11   1,  16|        választ ekképpen:~A nevem Tahó,~A lovam Fakó,~A lányom
12   1,  16|      összekeltek. Így esett ki a Tahó uram verséből két kádencia
13   1,  16| férjemnek.~- Hátha még hamarabb…~Tahó uram a szájára ütött, ahonnan
14   1,  16|       nem eresztlek - protestált Tahó uram. - Legalább megebédelsz.~-
15   1,  16|       villanyütésre fölemelkedék Tahó Mihály uram, hogy miként
16   1,  16|         kedvét keresné.)~Az öreg Tahó is kénytelen volt letenni
17   1,  16|        Iliána!~Elmúlván a zavar, Tahó köhintett egyet-kettõt és
18   1,  16|          ki elé tegye a tányért. Tahó zavartalanul kezdhette:~-
19   1,  16|        ez, mi? - dadogta az öreg Tahó, a tele poharat kiejtve