Rész, Fejezet

 1  IV,  57|                                     SZONTÁGH PÁLNÉ~1886~E kis elbeszéléshez
 2  IV,  57|  szerkezetét megmagyarázni, az öreg Szontágh Márton, aki csinálta, de
 3  IV,  57|         elnöknek, a legfiatalabbat, Szontágh Pál uramat, a helybeli segédlelkészt,
 4  IV,  57|              rémítgette tiszteletes Szontágh Pál.~S már látta is lelki
 5  IV,  57|          nem« a fölmentést jelenti.~Szontágh Pál olvasta fel a neveket,
 6  IV,  57|     Miskolczy Pál, és odacsúsztatta Szontágh Pálnak, de ez meg sem nézte,
 7  IV,  57| szempislogatással váltig integetett Szontágh Pálnak, hogy olvassa el
 8  IV,  57|           is emlegetnek a krónikák.~Szontágh Pál csak most nézte meg
 9  IV,  57|              koncipiálja kegyelmed, Szontágh öcsém, a szentenciát.~Remegõ
10  IV,  57|             a terembõl ügyvédjével.~Szontágh Pál utánok ment, hogy egypár
11  IV,  57|      rebegte a leány elhalványodva.~Szontágh Pál fülig vörösödött.~-
12  IV,  57|            ugyan járták egy darabig Szontágh Pál és Miskolczy uraimék
13  IV,  57|             a jólészi utcán az öreg Szontágh Mártonnak köszönését nem
14  IV,  57|       elfordította a fejét.~Az öreg Szontágh kevély ember hírében állott,
15  IV,  57|             szenátora menten futott Szontágh Márton uramhoz.~- Nagy baj
16  IV,  57|           óra megbolondult.~Az öreg Szontágh Márton szerény, fakó arcán
17  IV,  57|          kegyelmed?~»Nem - írta fel Szontágh Márton uram nagy betûkkel -,
18  IV,  57|         Legott egy deputáció indult Szontágh Mártonhoz, hogy hát isten
19  IV,  57|            abban az évben szüretkor Szontágh Pálné.~