Rész, Fejezet

 1   1,  9  |     vettem õt fegyveremmel.~Úgy rémlik, mintha e másodpercben rám
 2   1,  23 |     eltitkolni, hogy siket. Úgy rémlik neki, hogy csak az emberek
 3   1,  26 |      tudja mindent.~- Nekem úgy rémlik, mintha több lenne.~Az öreg
 4  II,  45 |  tagjain a hideg fut végig.~Úgy rémlik neki, mintha fegyvereket
 5  II,  54 |        nem rég, a napokban. Úgy rémlik elõttem, hogy elbeszélésem
 6  II,  57 | tájékára.~Hallotta-e, vagy csak rémlik elõtte, hogy barátja ott
 7  II,  99 |     használ. Az ön segélye, úgy rémlik nekem, annyi már, mint fél
 8  II,  125|       valamit vagy valakit. Úgy rémlik, hogy vártam is a konduktort,
 9 III,  24 |  történt is valami: Dézsyt, úgy rémlik elõttem, tiszti kereset
10 III,  46 |    hangja… mintha hallanák, úgy rémlik… Nem az volt, dehogy az
11 III,  87 |         a királyi táblához.~Úgy rémlik, még egyszer, egy bálon,
12 III,  109|      félálomban levõ ember. Még rémlik elõttem, hogy az öreg sietve
13 III,  130|         Nem vagyok.~- Nekem úgy rémlik. Jöjj még közelebb: lehelj
14 III,  132|       szálláshelyül. De ez csak rémlik elõttem, s öntõl akarom
15  IV,  3  |       III. SZESZÉLYES LEÁNY~Úgy rémlik nekem, gyermekkoromban hallottam
16  IV,  7  |  Mihelyt a szemem behunyom, úgy rémlik, mintha már a föld alatt
17  IV,  62 |      mondá egy ismerõsöm.~- Úgy rémlik elõttem - találgatta egy
18  IV,  111|         hozzáférhetetlenné.~Úgy rémlik elõttem, hogy évekkel azelõtt
19  IV,  129|         valamit, utólagosan úgy rémlik, mintha ezt lehetett volna