Rész, Fejezet

 1   1,  9  |     mintha örök idõk óta kenyeres pajtások lettek volna, szelíd szavaival
 2   1,  14 |        mert a párbaj után újra jó pajtások lettek. Így kívánja ezt
 3   1,  17 |           miután különben igen jó pajtások voltak), hogy szombat estéken
 4   1,  18 |        Micu fejét törik be vásott pajtások, Plange úr megint felsóhajt: »
 5   1,  19 |         koccintgatni.~- Valaha jó pajtások voltunk, kenyeres cimborák.~-
 6   1,  20 |       barátok voltak, azaz inkább pajtások (barátok ma már csak a klastromban
 7  II,  23 |     Azalatt elõszállingóznak a jó pajtások, hogy gyönyörködjenek a »
 8  II,  23 | eszeveszett rohan le a lépcsõn. A pajtások nem gyõzik utolérni. »Hogy
 9  II,  30 |    szívességet, szeretetet, mit a pajtások a pogácsa mellé adnak, meg
10 III,  1  |     mintha örök idõk óta kenyeres pajtások lettek volna, szelíd szavaival
11 III,  19 |           visszafordulni, de a jó pajtások, kiknek szándékát elárulta,
12 III,  56 |    orgonabokorba elrejtve, hogy a pajtások meg ne találják, csak egy
13 III,  82 |   Hitelezõk?~- Nem biz az - hanem pajtások. »Ennyi pajtása van önnek,
14 III,  100|       esztendeig voltunk kenyeres pajtások, s épp annyi idõ óta nem
15 III,  126|           hanem a többi adjunktus pajtások és érdekes vizavink miatt.~
16  IV,  97 |          ruha, meg ez az arc?~- A pajtások - dörmögte Pali.~- Õk csinálták?~-
17  IV,  97 |        csinálták?~- Igen mamám, a pajtások, akiket én vertem meg.~-
18  IV,  142|    lankadtan hunyorgattak immár a pajtások, Csabay Mihály odaszólt
19  IV,  142|          fel! Mozdulj, indulj!«~A pajtások hangját is felösmertem.