Rész, Fejezet

 1   1,  3  |       házához. Merre van?~Marci önkéntelen sóhajtott.~- A falu túlsó
 2   1,  4  |     állott meg a parton, szemei önkéntelen utána vesztek annak a mindinkább
 3   1,  4  |   hebegé Erzsike, restellvén az önkéntelen sikoltást.~- Ah, a pecsétgyûrû!
 4   1,  19 | vallomást. »Ah! Oh!« röppent el önkéntelen. A bámulat fölszisszenése
 5   1,  32 |       gyertyát.~A világosságnál önkéntelen pillantást vetett a diákra.
 6  II,  7  |     hátrálás jámbor természete: önkéntelen félelemmel villámhirtelen
 7  II,  7  |     sötétben Mády felé lépdelt, önkéntelen pajkossággal fenyegette
 8  II,  12 |          kedves bérceit. A kard önkéntelen megcsörrent kezökben, ajkaik
 9  II,  22 |   megbénítá.~- Isten! - suttogá önkéntelen, a szelelõ lyukon kitekintve
10  II,  54 |    verejtéke gyöngyözött, s egy önkéntelen sóhaj emelkedett keblébõl.~
11  II,  72 |          arcát láng borítá el s önkéntelen fölemelte öklét s úgy nyakon
12  II,  75 |      meg-megborzongott, tagjait önkéntelen rángatódzások fogták el...
13  II,  99 |        társalgás utóbbi részét, önkéntelen kíváncsisággal kérdé:~-
14  II,  123|     megváltoztatva, a természet önkéntelen parancsszavának hódolva,
15  II,  127|        társalgás utóbbi részét, önkéntelen kíváncsisággal kérdé szép
16  IV,  15 | gondolhattuk volna - szaladt ki önkéntelen a szolgabíró szájából.~-
17  IV,  32 |       Utána kiáltott a leánynak önkéntelen.~- Azért te mégis az enyém
18  IV,  104|       anyai szívből cseppent el önkéntelen.)~- Itt áll a fiú tenyerén
19  IV,  109|       mi történhetett? - kiáltá önkéntelen. - Mit röhögtök?~- Hát még