Rész, Fejezet

 1   1,  13|            és caesurákkal, s midőn odaért Kutorai, haragosan inté
 2   1,  15|         Késõ volt: mire a királyné odaért, már a két lovag térdre
 3   1,  18|         akkor fordult vissza, hogy odaért az öreg a vadszőlővel befuttatott
 4   1,  25|          meg volt billogozva, mire odaért, s nagyon szépen írhatta
 5   1,  31|         Vayné, még mielõtt az öreg odaért volna. - Meghalt.~S lehajolt,
 6   1,  32|         szép fejét, mígnem egészen odaért az ajka a rózsához, ahhoz
 7   1,  35| Wraditznéhoz, hogy a ló feje egész odaért és szájából a hab a mantillájára
 8   1,  35|      leemelés mûveletében valahogy odaért a Wraditzné picinyke füléhez
 9  II,  5 |       folydogált; mikor a három úr odaért, az a nagy kérdés szülemlett
10  II,  7 |         dohányt...~Eközben egészen odaért a házhoz, megtörülte izzadt
11  II,  50|            legyen megrontva.~Amint odaért, legott szállás után nézett,
12  II,  57|        vált volna a lapba, de mire odaért a szerkesztõségi iroda ajtajához,
13 III,  2 |             savanyúkút«-hoz.~Mikor odaért, egy lélek sem volt ott.
14 III,  2 |         amint vagy száz lépés után odaért a legszélsõ csûrhöz, túl
15 III,  3 |         szobából hívták elõ, mikor odaért.~Szomorú arccal jött ki
16 III,  18|            ködmön nélkül, de amint odaért, szétfutottak juhok, juhászok…~
17 III,  25|        iránt.~Most már futott, míg odaért. Belesápadt, mikor a kezét
18 III,  70|          szálon is, de mindig csak odaért, hogy semmi bizonyosat sem
19  IV,  34| málnaillatot az ól felé.~A gyermek odaért a málna-gúlához, s a nagy