Rész, Fejezet

 1  II,  17 |       millió mérföld távolságra - a majszterné asszonyom.~Kutlik úr szerelme
 2  II,  17 |     hódította meg; nem Garibaldi.~A majszterné asszonyom nemigen örült
 3  II,  17 |            babot s következésképp a majszterné asszonyomat. Mert a gyûlölet
 4  II,  17 |           kíváncsi, tisztelteti-e a majszterné asszonyomat is - szólt a
 5  II,  17 |          hasonló sóhajjal felelt.~- Majszterné néni - feleltem vakmerõn -,
 6  II,  17 |             bizony csak azért, édes majszterné asszonyom, mert még magam
 7  II,  17 |             no, no... izé... lássa, majszterné asszony, most már mindjárt
 8  II,  17 |            azt is od’adom - szólt a majszterné felvillanó szemekkel.~-
 9  II,  17 |             belõle, gonosz csont!~A majszterné asszony fonnyadt mosolyait
10  II,  17 |             féljen a bajtól semmit, majszterné asszony. Ez a baj szabadítja
11  II,  17 |           Dejszen... - vigyorgott a majszterné - hanem az most már mindegy,
12  II,  17 |        maradt az elámulástól.~- Ah! Majszterné néni - kiálték fel -, itt
13  II,  17 |          azonban magához hívatott a majszterné, elmondván, hogy az elébb
14  II,  24 |            pitvarnak tartott, hol a majszterné asszony a rántást csinálta.
15 III,  2  |           is megpillantotta.~- Hej, majszterné asszony! Mikor lesz már
16 III,  3  |            tehet arról?~Aztán meg a majszterné asszony is a Pintyi részén
17 III,  37 | szótagonkint folytatá: - Agyonver a majszterné… bizonyosan… bizonyosan.~-
18 III,  37 |           ugyancsak eldöngetne ma a majszterné, ha szebb volnék.~
19  IV,  127|       színültig arannyal, elküldé a majszterné asszonyomnak Oroszfalvára.~*~