Rész, Fejezet

 1   1,  4 |       Hisz ön felette ügyetlen, kedvesem. Miért árulta el az öreg
 2   1,  24|        a csatatereken hevernek, kedvesem, és meg vagyok gyõzõdve,
 3   1,  27|         juhászné.~- Ha tartaná, kedvesem, a lovamat.~- Hogyne tartanám.
 4   1,  34|        jelen pedig az, hogy ön, kedvesem, mégis csak egy helybeli
 5  II,  11|       maga elé.~- Ugyan mondja, kedvesem, kit hitt elrablójának eleintén?
 6  II,  32|         szerelem epeszt? Szólj, kedvesem, s legyen szerelmed tárgya
 7  II,  51|       egy nyitott levél feküdt.~Kedvesem!~Megbántam tettemet. Visszatértem
 8  II,  71|         hímzett rá.~Ilonka volt kedvesem neve; szebb volt a környék
 9 III,  1 |       felé.~- Ti jertek át! Te, kedvesem… indítványozá Tini és a
10 III,  1 |   folytatá az. - Verj meg érte, kedvesem. Õ nem mert volna eljönni;
11 III,  1 |       séta jót fog neked tenni, kedvesem. Nyújtsd ide a karodat,
12 III,  1 | boldogultaknak ottfönn: »Látod, kedvesem, látod, Eszterkém, Lacikám,
13 III,  1 |   fanyar, színtelen és furcsa:~»Kedvesem oldalánál ültem,~Szíveink
14 III,  22|         maradhasson a háztól.~- Kedvesem - szól a minap este nejéhez
15 III,  22|        ez báli legyezõ…~- Igen… kedvesem… mikor a közgyûlésnek vége
16 III,  38|         Nos, a báróné jó falat, kedvesem. Megér egy fõispánságot.
17  IV,  73|          Grévy volt.~»Hogy van, kedvesem?« - kérdé.~»Rosszul, elnök
18  IV,  80|        ágy persze hallgat.~- De kedvesem - folytatja a vezeklést
19  IV,  85| esengett, kezeit tördelve:~- Oh kedvesem, jöjj, segíts rajtam.~Nyilván