Rész, Fejezet

 1   1,  3  |       szeret, legközelebb áll az Istenhez.~S most már oda jutottam,
 2   1,  9  |       meg.~- Vén bûnös, kinek az istenhez kellene térnie már, s aki
 3   1,  9  |       meg:~- Vén bûnös, kinek az istenhez kellene már térnie, s ahelyett
 4   1,  10 |              Vén bûnös, kinek az istenhez kellene már térnie, s ahelyett
 5   1,  13 |        nincsenek meg a fogai, és istenhez tért, meg van szelídülve.
 6   1,  23 |    kigúnyolták Prakovszkyt:~- Az Istenhez fordult, pedig az tette
 7   1,  35 |   azonban keveselt eztet, eljött Istenhez panaszkodni. Isten mondja
 8  II,  21 |         nem bízná végképpen - az istenhez; õ viseljen rá gondot.~És
 9  II,  36 |     Hálás legyen érte szívünk az istenhez!~- Oh, fiaim! - kiáltá az
10  II,  37 |     felkelj, öltözz, mosdjál,~Az Istenhez fohászkodjál!~Nos, legalább
11  II,  39 |        kétségbeeséssel beszél az istenhez.~- Nem igaz, nem igaz. Neked
12  II,  66 | mosolyogva szólt:~- Az égbe a jó istenhez; talán nem akarsz odamenni?~-
13 III,  17 |       meg:~- Vén bûnös, kinek az istenhez kellene már térnie, s ahelyett
14 III,  115|          folyamodást intézett az istenhez, hogy mentse ki ebbõl a
15 III,  144|        egy imádságot rebegett az Istenhez (mert nem volt Hatvani uram
16  IV,  38 | szabaduljon innen. Imádkozott az istenhez naponta a menekülésért.~
17  IV,  38 |       pillanattól fogva ismét az istenhez fordult, kápolnát építtetett,
18  IV,  85 |       mikor hiába fohászkodék az istenhez Fruzinka szerelméért, egy
19  IV,  85 |        egy imádságot rebegett az istenhez, s csak akkor, mindenre