Rész, Fejezet

 1   1,  4  |            ezelõtt egy órával nekem ígérte. Erzsike az enyim, senki
 2   1,  4  |            megkötötte magát.~- Akár ígérte, akár nem… én mégis azt
 3   1,  25 |             meg, ahogy pedig mindig ígérte a tekintetes úr a beszédjeiben,
 4   1,  34 |             legény lázasan. - Nekem ígérte. Talán nem igaz, mi?~És
 5  II,  17 |            nagy hajlongások mellett ígérte »tiszteletét tenni« éjfél
 6  II,  33 |             jámbor perlekedõ meg is ígérte szívesen, - de mekkora lõn
 7  II,  82 |            mint a sün?~Erre a napra ígérte meg az öreg tót fiának ezt
 8  II,  134|         konferenciát kiírja!...~Így ígérte ezt miheztartás végett a
 9 III,  3  | megbocsátani. Ő a pilinyi molnárnak ígérte, aki tisztességes magaszőrű
10 III,  54 |       Eszter. Pedig hát senkinek se ígérte meg, hogy visszajön érte,
11 III,  56 |         bújt a paplan alá. Jaj, azt ígérte, hogy érte jön, ha iskoláit
12 III,  66 |             nem, akit várt, aki azt ígérte esküvel erõsen, hogy sohase
13 III,  72 |             Este eljött értük, mint ígérte. Már beszélt a királlyal,
14 III,  145|           van, méltóságos uram. Azt ígérte, hogy mindent megtesz, csak
15  IV,  57 |          napja közelgett, s akkorra ígérte a magisztrátusnak, hogy
16  IV,  85 |     megemlegeti, úgy megszolgálom - ígérte a nagytiszteletû.~Magyariné
17  IV,  119|               Szívesen. Miért ne? - ígérte a király. - Magam is tisztelem
18  IV,  119|        hiszen szépen vagyunk. Minek ígérte meg felséged? Istenem, istenem,
19  IV,  149|        legény is hiába kérte, hiába ígérte:~- Minden ezüstömet, minden