Rész, Fejezet

 1   1,  10 |          az a hadviseléssel.~Borka hamiskásan hunyorított rá az egyik
 2   1,  13 |        mondja csak?…~Édesdeden, de hamiskásan nevetett, miközben kivillogtak
 3   1,  13 |      ijesztõ, ugye, szent atyus?~S hamiskásan hunyorított Salitiusra.~
 4   1,  18 |       tudom, Péter bácsi…~Körmöczy hamiskásan nevetett.~- No no, no no!
 5   1,  20 |  mennyboltozatról az ablakon át és hamiskásan hunyorgatnak. Mintha talán
 6   1,  23 |          semmi… ~Az én jó nagyapám hamiskásan mosolygott, ahogy õ szokott,
 7   1,  23 |           Safranyikot s kacsintott hamiskásan a szemeivel:~- Melyiket
 8   1,  24 |             A mulatságos aggastyán hamiskásan kacsintott s mert a bor
 9   1,  29 |           megnézem, hol van.~Erzsa hamiskásan hunyorított Klacskáné felé:~-
10   1,  35 |   szarvasok fognak nõni benne. (És hamiskásan hunyorított a szemeivel.)
11   1,  35 |           révén is hozzájutok - és hamiskásan mosolygott, mert hamar megbékülnek
12   1,  35 |         mosolygott és rejtélyesen, hamiskásan vont vállat:~- Meglehet.~ ~ ~.
13  II,  51 |     lángbaborult, s az öreg Danner hamiskásan kacsintott Lamiel felé,
14 III,  1  |          Krisztina nyom.~Csemez úr hamiskásan hunyorított a félszemével
15 III,  72 |            olyan hamar?~Az alispán hamiskásan hunyorított a szemeivel.~-
16 III,  116|        szokás pótolni, ugyebár?~És hamiskásan kacsintott hozzá a nagybátyám.
17 III,  148| hazatalálok magam is.~S mosolyogva hamiskásan intett búcsút az ujjával
18  IV,  137|            mutatom - mondá az öreg hamiskásan hunyorítva a szemével -,
19  IV,  142|         vagyok, tekintetes uram.~S hamiskásan mosolygott hozzá a nagy