Rész, Fejezet

 1   1,  12 |        ne okoskodj. Kelj fel, és gyerünk még egy darabot. Ejnye,
 2   1,  12 |      dugta be fejét a szobába:~- Gyerünk, ifiasszonyka, mert nagy
 3   1,  18 |          dörmögte vontatottan. - Gyerünk be ebbe a szabóüzletbe.
 4   1,  20 |       akkor a légy elrepül.~- De gyerünk már.~Átmentek a nagy étterem
 5   1,  21 |          magát a szentlelket is. Gyerünk! Hagyjuk itt. Mert úgy segéljen,
 6   1,  23 |       zsivány nélkül képzelni. - Gyerünk vissza, fiam, a kocsihoz.~-
 7   1,  23 |          és így szólt:~- No, hát gyerünk be a fiúhoz.~Bementünk.
 8   1,  23 |            Jó, no, te vén pióca. Gyerünk, Pali!~Néhány nap múlva
 9   1,  27 |         s egy indítványt tett:~- Gyerünk valami nagyobb fa alá, ahol
10  II,  54 |      perzsa kendõvel.~- No, most gyerünk, kegyelmes basa - mondá
11  II,  117| ajánlólevelet.~- Hát mi történt? Gyerünk no be, beszéld el!~
12 III,  69 |     körbe, s egymást biztatják: »Gyerünk, reggelizzünk a miniszterrel«.~
13 III,  89 |          elkiáltaná magát most: »Gyerünk, verjük be a szabadelvű
14 III,  122|        hangja fuldoklóvá vált.~- Gyerünk innen beljebb, a bolthajtás
15  IV,  17 |    sértõdve felkapja a kaszát.~- Gyerünk, komámuram…~A boltajtónál
16  IV,  117|       volt megmaradni miattuk.~- Gyerünk fürdõre - biztatott a feleségem.~-
17  IV,  144|          udvarról a »nyihihi«.~- Gyerünk, gyerünk! Hol van az ostor,
18  IV,  144|          a »nyihihi«.~- Gyerünk, gyerünk! Hol van az ostor, hol van
19  IV,  151|          húzogatja a kabátomat: »Gyerünk, úrfi, gombát szedni.«~A