Rész, Fejezet

 1   1,  12 |         az az édes tudat, hogy õ fogoly.~XI. FEJEZET~AZ ELTÛNT SZERENCSE~
 2   1,  12 |      kardjaikat, úgy mentek elöl fogoly gyanánt is kivont karddal,
 3   1,  12 |        megvan! (Vállon ragadta a fogoly tisztet.) Hol vette az úr
 4   1,  12 |         hisz ez Magday István!~A fogoly összerezzent, s fülig vörösödött,
 5   1,  12 |    István is én vagyok - mondá a fogoly keserûen.~- Te vagy? Hát
 6   1,  12 |          igenis, mert készpénz a fogoly.~- No hát odaadom én kegyelmednek
 7   1,  12 |          azzal. Nekem nem kell a fogoly, mert attól félek, hogy
 8   1,  12 |          rám kiabálna. Kelmedé a fogoly, kelmed fogta, én nem tudok
 9  II,  33 |    iktatta az egész jelenetet. A fogoly egyideig némán hallgatta,
10  II,  35 |         és fáradsággal, melyet a fogoly szelídíthetetlen vadsága
11  II,  45 |    bajosan történik meg, mert ön fogoly. Egy óra múlva indul Szibériába.
12 III,  66 |         Anna háládatos maradt. A fogoly királynak titkos gondviselõje,
13 III,  102|       vidáman szaladt felénk egy fogoly lepkével.~- Feleljen, kérem,
14 III,  106|       Férjem ma nem lesz itthon. Fogoly van vacsorára - töltsük
15 III,  108|     vagyok - vágott közbe a szép fogoly.~Fehér kézikosár volt a
16 III,  148| Szótlanul ültek egymás mellett a fogoly és a csendbiztos, csak a
17 III,  148|         volna az életben.~- Ez a fogoly? - kérdé a csendbiztostól.~-
18 III,  148|          az udvaron.~- Megjött a fogoly?~- Megjött, méltóságos uram.~-
19  IV,  131|        akit a háládatlan olaszok fogoly gyanánt õriznek… Nem is