Rész, Fejezet

 1   1,  9  |           Az õsz Bornemisza István fölemelkedett ezekre a szavakra s Kléner
 2   1,  14 |   összeborzadva:~- Ki az?~Egy alak fölemelkedett a földrõl és durva káromkodással
 3   1,  14 |     közeledtek; de ebben a percben fölemelkedett Celini Marius, Verona fõbírája,
 4   1,  14 |            bírák, hozzátok!~Celini fölemelkedett székében, hogy ítéletet
 5   1,  18 | összerezzent.~- Ohó hó - kiáltá és fölemelkedett. - Valaki van ott? - szólt
 6   1,  20 |        akart rohanni, de egyszerre fölemelkedett helyébõl Tóth Pista és eleibe
 7   1,  31 |         nem félsz tõlem?~A leányka fölemelkedett egy kissé a könyökére, látható
 8   1,  34 |         Herenczy.~Rákóczi peckesen fölemelkedett a kerek szákról, melyen
 9  II,  7  |       bosszulta magát kegyetlenül.~Fölemelkedett helyérõl s toasztmondási
10  II,  7  |    megigazítván pongyoláját, félig fölemelkedett ágyában:~- Hogyan, ön beteg?
11  II,  24 |        maradt helyén, aztán lassan fölemelkedett, meghajtotta magát Aladár
12  II,  33 |       kalapácsával a taktust. Erre fölemelkedett a halott s tompa hangon
13  II,  78 |         böröndje után lehajolt meg fölemelkedett, valami szegény ördög zsebébõl
14  II,  113|           padja jut!~E pillanatban fölemelkedett az öreg Gábor a díványról,
15 III,  1  |           aranycsináló.~Csutkás úr fölemelkedett s a két kezét színészies
16 III,  110|       Mikor végre felkeltünk, õ is fölemelkedett, s a távozó alispánnak átadta
17 III,  138|           fogammal? - riadt fel és fölemelkedett az ágyban.~- Amíg aludtál,
18 III,  146|            meghalhatok«.~Majd újra fölemelkedett a félkönyökén óvatosan,
19  IV,  86 |            kérdém remegve. A halál fölemelkedett, megrázta száraz ujjait