Rész, Fejezet

 1   1,  2  | eliszonyodnék saját vakmerõségétõl, félve pillantott rá: ha nem haragudott-e
 2   1,  3  |             Hozod-e a reskontót?~És félve pillant az úttól kipirult
 3   1,  9  |          reszketett, lábai már csak félve léptek szörnyû aprókat.~
 4   1,  9  |         Megremeg a fiú egész teste, félve, lassan húzódik hason fekve,
 5  II,  5  |             az izzadság.~A nyíláson félve tekintett ki a sötét éjszakába.~
 6  II,  7  |        kikandikáló fonnyadt bájakat félve és gondosan, gondosan és
 7  II,  7  |        gyámoltalan ember reszketve, félve húzódott az aggszûz háta
 8  II,  9  |           fekete ágyúba, amely mögé félve búvik el a nagy kendõ alá
 9  II,  17 |             rázkódott meg sarkában.~Félve pillantottunk ki. Kutlik
10  II,  22 |             környékét, még akkor is félve tekintgetett visszafelé.~
11  II,  65 |       dominál mindenkit; társaságát félve kerüli minden jóravaló lélek,
12  II,  72 |            levélgyûjtõ szekrényhez, félve, óvatosan körültekint elébb,
13  II,  75 |             Szegény orvosom! Milyen félve vigyázza hangomat, amint
14  II,  94 |      hétfejû sárkány is...~Mi pedig félve bújtunk Mimikével a legutolsó
15  II,  120|            hogy a fõispán és társai félve a kitörõ vihartól, kezdték
16  II,  123|           már mindent elhitt volna. Félve kérdezte, milyen esztendõt
17 III,  19 |           elõbbi rajzunkban, milyen félve, tartózkodva, mondhatni
18 III,  19 |           úr Jancsi korában szintén félve költötte el az elsõ forintot,
19  IV,  42 |      természetesen örökké tûkön ül, félve, hogy kisül valami, mert