Rész, Fejezet

 1   1,  17 |   Ferenc8; az a legjobb pennájú emberünk. Aztán hadd vigye a püspökhöz
 2   1,  19 |    nekünk, beszélyíróknak is jó emberünk.~II. MIBEN FOGADTAK A GRÓFNÉ
 3   1,  26 |         az! Hiszen maga a mienk emberünk. Nás cslovek. Hahaha! Az
 4  II,  19 |        tudják hitetni, hogy jó.~Emberünk ebben is remekel; mi különben
 5  II,  19 |       von Kraxlhuber - köszönti emberünk -, kávézunk, kávézunk...
 6  II,  19 |         hogy úgyis nekem hozta.~Emberünk gúnymosolyra vonja össze
 7  II,  19 |      adom, ha mondom. Eresszen.~Emberünk erõvel ott akarja hagyni
 8  II,  42 | andalító édessége következik...~Emberünk szeme csillogóbb lesz, szemöldjei
 9  II,  42 |    kezdõdik a mennyország. A mi emberünk - most kezdi magát jól érezni.
10  II,  55 |         a hajnal elõre küldött. Emberünk egy kapumélyedésbe lapul
11  II,  76 |   zseniális fickó. Egészen a mi emberünk. Magyar, de mégis amerikai.
12  II,  120|      idekünn. Van nekünk efféle emberünk otthon elég.~
13 III,  8  |         Addig-addig elmélkedett emberünk errõl a tárgyról, mígnem
14 III,  36 |       maga körül a sötét mezõt.~Emberünk ebben is remekelt, ami nem
15 III,  36 |         a geseftek? - közeledik emberünk lassan, óvatosan.~- A geseft
16 III,  36 |    gondoltam, hogy nekem hozta.~Emberünk gúnymosolyra vonja össze
17 III,  36 |      adom, ha mondom. Eresszen…~Emberünk ott akarja hagyni Steint,
18 III,  112|         Ah - szólt -, egy jeles emberünk van még! Egy fiatal, nagyratörõ
19  IV,  146|       nem fizet vámot - felelte emberünk önérzettel, a péklegényre