Rész, Fejezet

 1   1,  10 |             odatolakodott a hatalmas emberhez, és így szólt:~- Vitéz major
 2   1,  19 |         Ugyan kihez?~- Egy feleséges emberhez.~- Hát megbolondult? - felelte
 3   1,  19 |          felelte Rozáli. - Feleséges emberhez! Hát hova tegyem én a feleségét?
 4   1,  19 |        menjen! Az már sok. Egy olyan emberhez. Micsoda gondolat az magától.~-
 5   1,  23 |         nyelvemen van -, hogy magyar emberhez menjen férjhez.~- Ostobaság,
 6   1,  25 |            utakon jártok. Ébren levõ emberhez belépni nem szabad.~A gyertya
 7   1,  27 |         isten lehajol néha a szegény emberhez, de az ördög mindig haptákban
 8   1,  34 |           kerül. Olyan gazdag, finom emberhez jutott, aki csak úgy szórja
 9   1,  35 |             a fülébe súgta:~- Bolond emberhez jutottunk, barátom; ennek
10  II,  27 |               szólt szelíden a buzgó emberhez. - Én Vörösmarty Mihály
11  II,  105| engedelmeskedni fogunk - de ehhez az emberhez sohasem szólunk többet.~
12  II,  140|             csalódtam: mert a fiatal emberhez gyakran oly közel, oly csábító
13 III,  2  |             Elment ahhoz a kegyetlen emberhez, akivel örökös ellenség.
14 III,  69 |         habaréki.~- És mindennap más emberhez hívatta meg magát reggelire,
15 III,  70 |              fiatal létére ilyen vén emberhez?~- Hja, a szegénység, tekintetes
16 III,  138|       asszony hamar hozzáöregszik az emberhez.~- Az meglehet, Marci. De
17  IV,  72 |             a legtöbb ragaszkodás az emberhez.~Míg ellenben a hálátlan
18  IV,  83 |          kilépett egy kopasz, vézna, emberhez hasonló teremtmény.~Két
19  IV,  100|        legyen semmije, s mégis nemes emberhez menjen férjhez. Irtóztató