Rész, Fejezet

 1   1,  18 |         szólt Marjánszky hirtelen elhatározással. - Mindjárt megláthatod!~
 2   1,  23 |         fölbátorította s hirtelen elhatározással megfordult, egészen közel
 3   1,  27 |           fejemet«, majd hirtelen elhatározással térdre vetette magát a fõúr
 4   1,  27 |    nevében ámen.~S ezzel hirtelen elhatározással odanyújtotta a tenyerét,
 5   1,  28 |         festményt, aztán hirtelen elhatározással fölkelt, s fölszedvén poharait
 6   1,  30 |           állapodtam meg hirtelen elhatározással.~- Ne üljünk ide?~- Dehogy.
 7  II,  59 |       nehány percig majd hirtelen elhatározással lemetszé a megmaradt rózsát,
 8  II,  66 |          miért unta meg ily gyors elhatározással életét a szegény tehén,
 9  II,  99 |        darabra...~Azzal a szilárd elhatározással kelt föl reggel, hogy minden
10  II,  127|   diribdarabra...~Azzal a szilárd elhatározással kelt föl reggel, hogy minden
11 III,  25 |          sem fog vigyázni. Merész elhatározással megfogta a kilincset.~Jaj,
12 III,  46 |             mondá Mimike hirtelen elhatározással.~- Vezess bennünket! - sürgeté
13 III,  115|          Egyet lépett, s hirtelen elhatározással szólt:~- Hajoljon le hozzám!~-
14 III,  118|         Megteszem ma.«~S ezzel az elhatározással indult haza, mikor a postaház
15  IV,  45 |      sokáig, míg végre egy merész elhatározással megfogta a villogó ollót,
16  IV,  56 |         után az ósdit, s hirtelen elhatározással megnyomtam az ajtókilincset.~
17  IV,  97 | Beszéljünk vele - szólt, hirtelen elhatározással hozzálépve. - Kedves uram,
18  IV,  117|     rábökve az ujjammal, hirtelen elhatározással mondám:~- Ennél maradok.~
19  IV,  146|          az asszonyságot, vakmerõ elhatározással átfogta a vékony derekat