Rész, Fejezet

 1   1,  20 |                ladyk bizonyára kapósak, édesem, és holnapután reggel elõre
 2   1,  35 |              Ninette. De te olyan vagy, édesem, mint egy pipacs. Nincs
 3  II,  2  |                 kitûnõ.~- Az onnan van, édesem - viszonzá Gaillard atyus -,
 4  II,  6  |                 nem gyáva. Bocsásd meg, édesem! Õ szerény, de nem gyáva...~
 5  II,  33 |                 így védelmezte magát:~- Édesem, én félévig akartalak rendesen
 6  II,  60 |                 tett említést. Mutassa, édesem, azt a rózsát, bírni óhajtanám.~
 7  II,  113|           tartani a parlamentben.~- De, édesem, én nem tudok...~- Meg kell
 8  II,  113|                a leány. Nagyon jól van, édesem, én nem fogom õt többé hozzátok
 9  II,  113|                a bókra.~- Rosszul vagy, édesem? A nagy öröm levett lábadról.
10  II,  113|            lenni.~- Oh, dehogy hagylak, édesem, van énnekem olyan orvosságom,
11  II,  135|                fakadt...~- Isten veled, édesem! Isten veled!~- Adieu! -
12  II,  141|                 Jó, tehát szöktess meg, édesem...~Másnap útban voltak a
13 III,  32 |                   Maga nagyon kötekedõ, édesem. Vagy, vagy! Doktornál nem
14 III,  32 |            János, János, gyere csak ki, édesem… gyere csak ki.~János elõtopog
15 III,  32 |                  A doktor megijesztett, édesem. János, János, én félek,
16 III,  32 |            szigorú hangnyomattal.~- De, édesem…~- Semmi de. Az egészség
17 III,  34 |           szaladni.~- Mariska, megállj, édesem, fontos mondanivalóm van.~-
18  IV,  41 |             emlegetnek magok?~- Semmit, édesem, semmit.~A mama mindannyiszor
19  IV,  80 | béketárgyalásokat. Ravaszul szól:~- Ni, édesem, az a kalap, amirõl nemrég