Rész, Fejezet

 1  II,  40|           kellett volna említenem, Ardon, a költõ; s végül egy nagyon
 2  II,  40|   fokhagymás rostélyost - kiáltozá Ardon tûzbe jõve.~- Kikérem magamnak
 3  II,  40|          Igen, adassék el - kiáltá Ardon - Jakab, Jakab!~A kiáltásra
 4  II,  40|        Igen el fog menni - ismétlé Ardon.~- S egy pléhtáblát hoz
 5  II,  40|             Igen, eladó - szuszogá Ardon.~- S a pléhtáblát kiakasztja
 6  II,  40|       uraim?~- Ön talentum - szólt Ardon pátosszal. - Úgy legyen.
 7  II,  40| gyûjteménye elhelyezéséhez fogott, Ardon verseket faragott s haját
 8  II,  40|            játszott ön - vélekedék Ardon. - Az egy rettenetes darab.
 9  II,  40|        tétette ki a táblát - mondá Ardon elutasítólag, Zengõt méregetve
10  II,  40|             Én úgy emlékszem, hogy Ardon úr rendelkezett a tábla
11  II,  40|     csakhamar tett követé.~A költõ Ardon megkérte egy napon a kezét
12  II,  40|           Fel nem foghatom - kérdé Ardon -, hogy mi, három ily jó
13  II,  40|          jöttem haza - bizonykodék Ardon. - Lehetetlen, hogy a pléhtábla
14  II,  40|  kisasszony.~- Ez különös - hebegé Ardon.~Mari arca lángba borult.
15  II,  40|         Micsoda dolog az - rivallt Ardon Jakabra - megint ki van
16  II,  40|         vendégei lennénk? - nyögte Ardon -; ha jól tudom, mi itt
17  II,  40|          Hisz csak még ez kellett! Ardon, Zengõ, Krebs halott-halványan
18  II,  40|         Sátoros György? - mekegett Ardon.~- Az vagyok. A pléhtábla
19  II,  40|           nem vezet jóra - dühöngé Ardon.~- Nem bírtunk megférni