Rész, Fejezet

 1   1,  4  |          szabad meglátni senkinek. Elfordította fejét.~Az az elfordított
 2   1,  9  |       fiára nézett, - de csakhamar elfordította a fejét.~Izgett-mozgott
 3   1,  11 |           pázsiton, de nem felelt, elfordította arcát és a homályosodó égre
 4   1,  13 |  tisztelettel nézett fel rá, aztán elfordította a fejét és halkan, tompán
 5   1,  17 |        lett, mint egy diáké. Mária elfordította a fejét.~- Miattam azt teheti,
 6   1,  17 |           mindenben-e?~A menyecske elfordította a fejét a bíráktól és az
 7   1,  26 |          maga izé… nagy fajankó.~S elfordította tõle a fejét sebesen, haragosan,
 8   1,  29 |           én - tagolá a hadnagy és elfordította a fejét.~Olyan szép volt
 9   1,  34 |          felelt, miközben az arcát elfordította. ~- Igen, ha úgy kívánja -
10   1,  34 | siralomházban.~Az öreg megenyhült, elfordította az arcát.~- Jól van, gondolkozz
11  II,  11 |           bosszúnak.~Sárika grófnõ elfordította fejét, hogy ne lássa azt
12  II,  21 |      fogadni, te csavargó!~A leány elfordította arcát, melyet könnyzápor
13 III,  1  |        lehetett kapaszkodnod.~Olej elfordította a fejét.~- Minek mondta
14 III,  2  |      inkább használt, mint ártott, elfordította a veszedelmet. A kísértetiesen
15 III,  25 |      Hiszen éhen haltok.~Elsápadt, elfordította fejét, könnycseppek szöktek
16 III,  114|    fiatalember fázékonyan, s arcát elfordította, pedig a rövidlátó öregasszony
17 III,  144|           nem mosolygó, a fejét is elfordította a diáktól, s ahelyett a
18  IV,  7  |            arc.~Maga az uralkodóné elfordította a fejét kedvenc udvarhölgyétõl,
19  IV,  57 |         idõsb Gothard János, hanem elfordította a fejét.~Az öreg Szontágh
20  IV,  85 |           nem mosolygó, a fejét is elfordította a diáktól szemrehányón s
21  IV,  146|           A mama rám nézett, aztán elfordította a fejét.~A színész kivette