Rész, Fejezet

 1   1,  13 |  megszólalt a bankár, aki igen szellemes ember vala: »Siessenek,
 2   1,  24 |    minden társaságnak.~- Talán szellemes ember?~- Nem biz az, hanem
 3   1,  29 |     örök idõkre számûzve van a szellemes párbeszédekbõl.)~- Dehogy
 4   1,  32 | örökölted. Elmondtuk, hogy egy szellemes mondatért kaptad, a praesens
 5   1,  35 |      Hát nem igaz? Mi? Hát nem szellemes ez tõlem, mi? Szóljon hát,
 6  II,  3  | Baroghi Aladárné szép asszony; szellemes asszony; hogyne volnának
 7  II,  76 |     gondoltam magamban -, ez a szellemes levél az öreg Kákay Aranyosnak
 8  II,  78 |      végtelenül szórakozott.~A szellemes Trenville marquis a XVI.
 9  II,  83 |          Nagy a lába.~- Milyen szellemes megjegyzés! Hát a Hortenzia
10  II,  111|    foly néha órákig, úgyhogy a szellemes eszmecsere egészen derült
11 III,  36 |       hozzá még harmadikul egy szellemes társalgó, az mindig pompás
12 III,  73 |        végeztek a Köztelekben. Szellemes csevegõ volt, gyermekded
13 III,  91 |     még sohasem beszélt velök.~Szellemes volt és bölcs, de mégis
14 III,  145|    majd késõbb mondom el ezt a szellemes anekdotát, amit különben
15  IV,  124|         mibõl él«. Ezt hívják »szellemes diskurzusnak«.~A büfében
16  IV,  131|         a szolgabíró pedig egy szellemes, tanult fiú, aminők a szolgabírák
17  IV,  140|     társasjátékot játszottunk, szellemes csevegést folytattunk éspedig
18  IV,  146|       szeretne bocsátkozni egy szellemes hölggyel.«~Az aradi posta