Rész, Fejezet

 1   1,  10 | torkaszakadtából kiabálva:~- Megjött a Sármány! Itt a Sármány! Egészen
 2   1,  10 |               Megjött a Sármány! Itt a Sármány! Egészen összeverte a csillagos
 3   1,  10 |                 Jaj, jaj, jaj, szegény Sármány! ~- Miféle Sármány jött
 4   1,  10 |             szegény Sármány! ~- Miféle Sármány jött meg, te golyhó?~- Hát
 5   1,  10 |                meg, te golyhó?~- Hát a Sármány, a lovunk, akit eladtunk
 6   1,  10 |                hogy eladja. Hanem a jó Sármány hívebb volt, ragaszkodóbb
 7   1,  10 |               szépen gondolta ezt ki a Sármány.~Gracza megösmerte lovát
 8   1,  10 |            többé százezer forintért!~A Sármány úgy tett, mintha értené
 9   1,  10 |            reggelig, friss almot vinni Sármány alá, zabot hozni le a padlásról (
10   1,  10 |             érzékenyedve, megrendült a Sármány jöttétõl. Mert az bizonyosan
11   1,  10 |                milyen szép már azóta a Sármány, úgy ragyog a szõre, mint
12   1,  10 |         keservesen zokogni. Ráborult a Sármány nyakára, s könnyeivel öntözte
13   1,  10 |             hát mihez kezdjen õ most a Sármány nélkül? Haza csak nem mehet
14  II,  21 |            Talán éppen a dupla taréjú »Sármány« kakas, Örzsike kedvence
15 III,  65 |               a gyeplõt ide-oda.~- Gyi Sármány, Tüzes! Gyi te! Hophó! Rá
16  IV,  100|       meg-megsuhintotta vele: »Gyü te, Sármány, gyü!«~A »Sármány« édesdeden
17  IV,  100|              Gyü te, Sármány, gyü!«~A »Sármány« édesdeden morgott a nagy
18  IV,  142|                hajdani szürke lovam, a Sármány, testestõl-lelkestõl. Az