Rész, Fejezet

 1   1,  1  |               hogy a legfõbb bírót, az Istent, nem csalta meg, s hogy
 2   1,  3  |         fiabankóknak is de nagy »adjon istent« kiáltana néha.~Pedig Fodros
 3   1,  4  |         vacogtak a fölindulástól.~- Ha istent ösmersz, mondd, miféle szerzet
 4   1,  12 |            kegyelmed azt az ostort, ha istent ösmer - rimánkodék Dobosné.~-
 5   1,  23 |                áhítattal zengedezte az Istent dicsérõ zsoltárokat. Ami
 6   1,  23 |             hogy mi sedtük rá erre azs Istent. Pedig nigy hete, hogy nem
 7   1,  27 |                meg vagyunk kötözve. Ha istent ösmer, jó ember, jöjjön
 8   1,  31 |                sem szép.~- Ne szidd az Istent, Vince. Nekem is volt eszemben,
 9   1,  34 |              Apa, apa, ne káromolja az Istent, mert megbünteti; úgy borzong
10  II,  38 |         valamire. Csak akkor kértem az istent térdenállva, mikor a katonák
11 III,  1  |               alszik!~- Ne kísértsd az Istent, leány! - mond Lapaj. -
12 III,  65 |             Édes uram - csengett -, ha istent ismer, fogasson be nekem,
13  IV,  13 |             eltemettetni. Eresszen, ha istent ösmer…~Én ekkor kivettem
14  IV,  26 |      fûszálakon… (De úgy van az, ha az istent megkísértik.)~Harmadnapra
15  IV,  32 |                rá, segítségül hívom az Istent. Atyád, férjed haza fognak
16  IV,  36 | magyarosításukkal még az égbe is és az istent teszik magyarrá.~Aminthogy
17  IV,  42 |                  Menjetek el, fiúk, ha istent ösmertek, odaadom mindenemet
18  IV,  133|      udvarunkra.~- Jaj, úrfi, úrfi, ha istent ösmer!~- Nagy keresztényi