Rész, Fejezet

 1   1,  1  |           mennie.~Fejét csüggedten hajtja le s egy szomorú sóhajtás
 2   1,  4  |           fejét majdnem a tányérba hajtja. De úgy égeti valami. Mintha
 3   1,  4  |  kisebbedik, nehéz fejét tenyerébe hajtja s úgy megszuszog és elbólintgat
 4   1,  11 |      rögtönzött konyháról mind ide hajtja a füstöt a szemünkbe!~Nagy
 5  II,  22 |         Mihály sírján a tavalyi fû hajtja már gyökereit. Bizony nehéz
 6  II,  55 |    önalkotta párnán hajnali álomra hajtja fejét.~De bizony nem szuperál.
 7  II,  85 |      valódi kupec még akkor is azt hajtja:~- Sok sok. Hátha még több
 8  II,  85 |       tisztelõje lévén, váltig azt hajtja, hogy gyenge teremtés az
 9  II,  100|            a dicsõségben. Rózsákra hajtja fejét, s kis lábnyomán zöldebb,
10  II,  112|      mindig csak az olyan dolgokat hajtja, amik azt nem érdeklik.~
11  II,  112|         levegõben. Erdõ, lugas ezt hajtja, onnan jövõ felhõk ezt beszélik...
12 III,  2  | kegyelmetek felül.~- Oh, oh, oh! - hajtja a ragyás Böngér Panna éneklõ
13 III,  7  |      mindig csak az olyan dolgokat hajtja, amik azt nem érdeklik.~
14 III,  7  |         levegõben. Erdõ, patak ezt hajtja, onnan jövõ felhõk ezt beszélik…~
15 III,  18 |           nyáj… Két sötét alak ott hajtja, ni… Fák elfedik a nyáj
16 III,  28 |      idegen országba, mészárszékre hajtja… Oh, egy érzékeny apának
17  IV,  142|        Pejkó. Az öreg Findura maga hajtja õket. De milyen õrülten
18  IV,  152|         Geh, Fuchs! Geh, Lizl! Így hajtja õket az ostorával.~És mintegy