Rész, Fejezet

 1   1,  9  |    iszonyodva dobtam el magamtól, s futottam a világnak. Lábaim reszkettek,
 2   1,  15 |      herceget kerested…~- Lótottam, futottam, hogy hová lett; egyenesen
 3   1,  18 |        testében reszketett. - Azért futottam elõre, hogy megmenthessem.~-
 4   1,  23 |            fussak és megüssem vele.~Futottam, mint a bolond, vissza a
 5   1,  26 | professzorom! - kiáltám elrémülve s futottam ki az utcára, hol már akkor
 6   1,  31 |          anyaföld. A bánya dõlt be. Futottam lélekszakadva vissza…~Mélységes
 7  II,  77 |             király Gömörben.«~Mohón futottam át. Éppen a nekünk feladott
 8 III,  2  |          félelem fogott el. Apámért futottam, elmondtam neki, hogy a
 9 III,  4  |          félelem fogott el. Apámért futottam, elmondva neki, hogy a Palyussal
10 III,  57 |       elõérzet súgta, hogy baj van.~Futottam.~- Ülj le - szólt a sógor.
11 III,  97 |              Filcsik úr!~Kíváncsian futottam a képhez, bár csak vázlatban
12 III,  130|            Dobogó szívvel, kábultan futottam a város másik végére, ahol
13 III,  146|           fel, mamám!~Önkénytelenül futottam vissza az ablakhoz.~Egy
14  IV,  1  |  kiáltozhatott az akár éjfélig. Hol futottam már én akkor? Valahol a
15  IV,  71 |           francia dal.~Elragadtatva futottam a kisasszonyhoz:~- Kérem,
16  IV,  84 |             nem jöhet.~Úgy is lett, futottam, a medve utánam (szinte
17  IV,  129|            összeszedhettem magamat, futottam az átkozott helyrõl, ahogy
18  IV,  133|             hangzott utánam, amerre futottam, a fákról, a garádok mélyedésébõl,