Rész, Fejezet

 1  IV,  102| Karácsonfalván még ma is mutogatják a Dimén József uram portáját, aki
 2  IV,  102|         alakjában bántani merte volna Dimén uramat.~Pásztortüzek mellett,
 3  IV,  102|               ragyogóbbá válik alul a Dimén alakja; a legendák dics-sugarai
 4  IV,  102|           rabonbánokon, írásba szedem Dimén József uramat, hogy »ennyi
 5  IV,  102|            mint küldöttségek, s amire Dimén azt mondta: »úgy van és
 6  IV,  102|             székelyek közt senki: »ha Dimén mondta, akkor úgy van«.~
 7  IV,  102|              nagy pörükben tanácsért. Dimén megmondta, mit tegyenek,
 8  IV,  102|              Tegyük írásba - sürgette Dimén.~Szerződést kötöttek, és
 9  IV,  102|              vagyok, atyafiak - szólt Dimén -, lássunk a dologhoz.~-
10  IV,  102|             van a hónom alatt - szólt Dimén uram egykedvűen, s kivett
11  IV,  102|          ugyan furcsa tréfa. Hol vesz Dimén uram ehhez való jármos jószágot? -
12  IV,  102|          dominium esett ki a közösből Dimén József uramnak.~A nagy csúfság
13  IV,  102|             majd a házamat fölépítem.~Dimén uram odaköltözködött aztán
14  IV,  102| mintagazdaságot vitt, mai napig is a »Dimén paradicsomá«-nak nevezik
15  IV,  102|         lázongtak, II. József császár Dimén uramat hívatta fel Bécsbe,
16  IV,  102|             hogy csendesítse le őket. Dimén nagyon megtetszett a császárnak,
17  IV,  102|            császár Erdélyben utazván, Dimén uramat vette a hintójába
18  IV,  102|              császár kocsija, odaszól Dimén uram:~- Hic unus princeps
19  IV,  102|            latrones in silvis, Domine Dimén?~- Sunt, Domine Rex - felelte
20  IV,  102|            Sunt, Domine Rex - felelte Dimén egykedvûen.~A császárnak
21  IV,  102|           néhol oláh szavakkal pótolt Dimén uram, õfelsége nagy mulatságára.~