Rész, Fejezet

 1   1,  4  |         rajzott benne, a szíve hol elszorult, hol kitágult, amint a benyomások
 2   1,  14 |       hívogatón; az Albertus szíve elszorult: vajon rám ösmer-e Balduin?
 3   1,  14 |      elpusztulni helyettem, szívem elszorult, lelkem háborgott, de ami
 4   1,  14 |         szegény Marosini szíve úgy elszorult. Õ talán hallotta, hogy
 5   1,  15 |        búcsúzni kellett, egyszerre elszorult a kis szíve, s neki ágaskodott
 6   1,  15 |            s a király szíve mindig elszorult, valahányszor rágondolt
 7  II,  15 |           én szívem sincs kõbül, s elszorult a sok veszteség láttán;
 8  II,  36 |          nem találom, sóhajték fel elszorult szívvel, az ajtón sápadtan,
 9  II,  48 |  hízelgésben részesült tõle. Szíve elszorult, s fekete bánatos szemeibe
10  II,  99 |       estem örömömben.~Edith szíve elszorult.~- Az új betegség - folytatá
11  II,  114|    kocsistól a postára stb.~Szívem elszorult az önvád miatt e levél olvasására,
12  II,  127|        estem örömömben.~Mari szíve elszorult.~- Az új betegség - folytatá
13 III,  1  |        vissza nem tér többé. Szíve elszorult. Némán, fedetlen fõvel kísérte
14 III,  2  |  felszerszámolni a negyedik lovat, elszorult a szíve, megzsibbadt a keze,
15 III,  25 |        Tövise van a rózsabokornak! Elszorult a szíve s elfogyott a bátorsága,
16 III,  87 |            szemeimet, szívem pedig elszorult. S amint másfelé fordult
17  IV,  120|        bírtam kiejteni, lélegzetem elszorult, csak kezem nyúlt gépiesen
18  IV,  150| sárkánytorok, amely elnyeli; szíve elszorult, lélegzete elállt: »Istenem,