Rész, Fejezet

 1   1,  9  |             árnyéka.~Szlimák mélyen elszomorodott, szórakozottan bólogatta
 2   1,  9  |             árnyéka.~Szlimák mélyen elszomorodott, szórakozottan tologatva
 3   1,  13 |              mint a sír.~Druzsba úr elszomorodott.~- Az én utasításom pedig
 4   1,  18 |           ragyogó arccal.~Borcsányi elszomorodott és most elõször jött zavarba. »
 5   1,  19 |              hanem csak úgy, mintha elszomorodott volna.~- Ah, ön igazán kellemetlen
 6   1,  29 |            szegény férjemmel. (Arca elszomorodott és mélyen felsóhajtott,
 7   1,  31 |      Homlokára tapasztá a kezét, de elszomorodott, mert éppen úgy sütött,
 8   1,  31 |              A nagyapó pedig nagyon elszomorodott a tudomány fönségén és visszacsoszogott
 9  II,  77 |       nagyon vigasztal meg vele egy elszomorodott szívet!~A kapuban már ott
10 III,  1  |             árnyéka.~Szlimák nagyon elszomorodott, szórakozottan tologatva
11 III,  8  |       állhatatlanságát, nem egyszer elszomorodott vala, de halovány arca csakhamar
12 III,  56 |       tûnõdött a kislány, s egészen elszomorodott, mikor Gyula azt felelte,
13 III,  127|          tehát õ volt az«, s inkább elszomorodott mintsem megörült. »Ugyan,
14 III,  135|       keserítsd a fiút. Látod, hogy elszomorodott szegényke! Még bizony elöli
15 III,  144|       Máskor a debreceni piacon egy elszomorodott kofát lát Hatvani (az elszomorodott
16 III,  144| elszomorodott kofát lát Hatvani (az elszomorodott kofa pedig nagy ritkaság
17  IV,  66 |              onnan nézte, és mélyen elszomorodott. (Azóta is folyton ebbõl
18  IV,  127|            szeretnék menni«, a basa elszomorodott, hogy olyan rosszul érzi