Rész, Fejezet

 1   1,  4  |       láttára, szürke szemei a dühtõl csillámlottak, de ez nem
 2   1,  18 |      te… - Szemei kidagadtak a dühtõl, lábaival toporzékolt és
 3   1,  23 |        ráismert a nagyapámra s dühtõl remegõ ajakkal nyöszörögte:~-
 4   1,  23 |      dinnyevirág, a hadnagy és dühtõl forrt föl a vérem.~A hét
 5   1,  27 |    szemei szikrázni kezdenek a dühtõl. - Hiszen ez hallatlan.
 6   1,  28 |    Szlebenits Mihály tombolt a dühtõl meg a gyönyörtõl is, nyomban
 7  II,  4  |       bácsi szeme szikrázott a dühtõl.~- Beste lélek,... no ezért
 8  II,  13 |      zúgás követé, s a császár dühtõl tajtékzó ajakkal kiáltá:~»
 9  II,  101|       hol van a régi botja?«~A dühtõl sziszegve és az elkeseredéstõl
10  II,  124|    tábornok egészen kipirult a dühtõl ennek a névnek hallatára.~-
11  II,  134|   Pista szemei felcsillogtak a dühtõl, de csak egy percig, a következõben
12 III,  33 |   kiáltja a férj.~Az asszony a dühtõl reszketõ kezével megfogja
13 III,  94 |        minden vérem fölforrt a dühtõl, s amint így átkarolva tartám
14 III,  94 |        az asszony eltorzulva a dühtõl.~- Mindjárt megkorbácsollak…~-
15 III,  108|      én ügyem - kiáltá Mária a dühtõl elsápadva, s leszaladt az
16  IV,  30 | királyné és ajkai reszkettek a dühtõl. - Kettõt egyszerre! Ily
17  IV,  42 |       sziszegte elhalványodva, dühtõl villogó szemekkel. - Ott
18  IV,  117|    kipirult, ajka reszketett a dühtõl.~Ránéztem. Szívem megdobbant.