Rész, Fejezet

 1   1,  12 |        az Ágnes lesz a legelsõ dolgunk!~Annyit gondolkozott Ágnesrõl,
 2   1,  12 |      bácsi; most már a legelsõ dolgunk utánajárni a bátyám ügyének,
 3   1,  27 |      De most már ideje, hogy a dolgunk után lássunk, báró úr. Én
 4   1,  31 |          Ma nem lehet. Ma nagy dolgunk van: ma új ágat törünk át
 5  II,  15 |        elátkozott várral lenne dolgunk, melyet láthatlan boszorkányok
 6  II,  34 |    emlékszem, mindig jól folyt dolgunk. Mindennap megvolt a rendes
 7  II,  36 |      tartoznak.~Hát akkor a mi dolgunk ugyan micsoda? Ránk ugyan
 8  II,  37 |        fõzünk. De jó, hogy van dolgunk!~- Jó az ördögnek! - dörmögé
 9  II,  105|      nagyobb, sokkal fontosabb dolgunk van, a halottakat temetni,
10 III,  75 |     mert mindkettõnknek sürgõs dolgunk volt.~A paphoz szállt, s
11 III,  87 | tarokkozott, tehát éppen kevés dolgunk volt. Mindössze tíz hagyatékot
12 III,  100|     tudom én, hogy nekünk jobb dolgunk lesz, ha te meghalsz, az
13 III,  110|     nem volt megelégedve, a mi dolgunk is rosszul ment, ha pedig
14  IV,  25 |         Hiszen ez már nem a mi dolgunk. Itt már nem méltóságod
15  IV,  43 |        ölében sem lehetne jobb dolgunk.~Beszéltek neki történeteket,
16  IV,  78 |        mivelhogy sürgõs volt a dolgunk, nem engedtem szóhoz jutni!~
17  IV,  127|  engedett bevinni.~- Nekünk jó dolgunk van idekünn. Ráérünk jóllakva
18  IV,  127|     Nincs itt nekünk már semmi dolgunk.~- Megálljatok! - mondá