Rész, Fejezet

 1   1,  2  |         Bach-világ után.~- Sose búsuljon, kedves Stofi bátyám, majd
 2   1,  4  | vármegyébõl való ember meg hadd búsuljon rajta, mint jöjjön ide,
 3   1,  5  | vármegyébõl való ember meg hadd búsuljon rajta: mint jöjjön ide,
 4   1,  6  | vármegyébõl való ember meg hadd búsuljon rajta, mint jöjjön ide,
 5   1,  7  | vármegyébõl való ember meg hadd búsuljon rajta, mint jöjjön ide,
 6   1,  12 |  gondoltunk. Hát illik ez?~- Ne búsuljon, Dobos bácsi, mert az a
 7  II,  3  |       mos. Egyébiránt semmit se búsuljon, sógorasszony - hátha az
 8  II,  15 |      hányat ütött az óra.«~- Ne búsuljon semmit! - kezdém vigasztalni -
 9  II,  22 |         Pántlikásék Laciját. Ne búsuljon. Tudom én a magam dolgát.
10  II,  36 |   pályavégzettek volnátok!~- Ne búsuljon, atyám! Igaz, hogy kényelemben
11  II,  45 |       rajtam eshetik ez...~- Ne búsuljon, sire! Pált meglopni nem
12  II,  78 |       megvigasztalni, hogy sose búsuljon (aminthogy nem is búsult)
13  II,  99 |         tudós Mr. Lemling.~- Ne búsuljon, miss, biztosítom, mindjárt
14  II,  123|  uramnál. Vigasztalták, hogy ne búsuljon, a gyerekeknek kétségkívül
15  II,  127|         megárt a mellének.~- Ne búsuljon, mindjárt nem lesz, lecsókolom.~-
16 III,  60 | legalább jó meleg gúnyája?~- Ne búsuljon - szólt Mimi mosolyogva -,
17 III,  101|      koldussá vagyok téve!~- Ne búsuljon, májszter, kap maga szállást,
18  IV,  132|       sötétben borotválni.~- Ne búsuljon, sógor - biztatja az alsóvárosi