Rész, Fejezet

 1   1,  26|       belépett a tisztelendõ úr, Blahunka János és egy öreg magas
 2   1,  26|            Igen, igen, te vagy a Blahunka Jankó?~- Persze, hogy az
 3   1,  26|        bennem -~hogy tisztelendő Blahunka János urat az úristen sokáig
 4   1,  26|            Valóságos minta.~Erre Blahunka plébános taszítá hátra a
 5   1,  26|         ódon toronyra mutatott~- Blahunka szólít. Hallod a harangszót? - »
 6   1,  26|          az egész déli társaság. Blahunka elébünk szaladt az ambitusra.
 7   1,  26|      vaecam impellere - mondta a Blahunka Jani nevetve. (Inkább akart
 8   1,  26|         borjút ajándékozott neki Blahunka. Ezzel szent lett a béke,
 9   1,  26|         otthoni szomorú helyzet, Blahunka plébános úr a következõ
10   1,  26|      Péter apostol Rómába.« Maga Blahunka Jani is rágyújtott, a vége
11   1,  26|          az öreg Borcsánszkyt. A Blahunka Jani jó somlyai borában
12   1,  26|      mulattak jól? Oh, hogyne. A Blahunka Jankó jó pap, okos pap.
13   1,  26|         valóságos kincset talált Blahunka Janiban. A tisztelendõ úr
14   1,  26| madarakról az õ íróasztalaiknál, Blahunka ellenben ösmerte mindazt,
15   1,  26|          fölbomlott minden rend, Blahunka Jani intrikálni kezdett
16   1,  26|   csillagtalan sötét éjszakában.~Blahunka Jani váltig marasztalt,
17   1,  26|         a nádasba. Hiába intette Blahunka Jani, hogy ma vizes ott
18   1,  26|       eset szerzett neki.~Otthon Blahunka Jani is egészen elérzékenyült