Rész, Fejezet

 1   1,  15|    túlságosan szerette a feleségét, Beatrix királynét, s mikor már mindent
 2   1,  15|             biztosítsa az öröklést.~Beatrix királyné csak az egyiket
 3   1,  15|                Amire tegnap kértél, Beatrix, megteszem.~- Tehát én tölthetem
 4   1,  15|           errõl még nem is szóltál, Beatrix.~A király egy aranyozott
 5   1,  15|         beszûrõdött, megaranyozta a Beatrix kibontott nagy haját, melynek
 6   1,  15|          nyakát.~- Igen - folytatta Beatrix -, tegnap csak azt kértem,
 7   1,  15|             kis Hippolyt! Tréfálsz, Beatrix. Hiszen ha jól tudom, az
 8   1,  15|     esztergomi prímás! Ugyan, ugyan Beatrix! Nevetni fog az egész ország.~
 9   1,  15|           amire az nem elég erõs.~- Beatrix!~- Amiért voltaképpen õszentségéhez
10   1,  15|               Természetesen - szólt Beatrix. - Miért ne mehetne el,
11   1,  15|       követeket.~- Nem úgy lesz az, Beatrix. Nem úgy értette azt nõvéred.
12   1,  15| leffentyûvel. Odalent már várt rá a Beatrix királyné ajándéka, ezüstös
13   1,  15|       fövegeinket elõtte!~Különösen Beatrix ellen indultak meg a csipkelõdések.
14   1,  15|         megtestesülve, mégis inkább Beatrix nyalta-falta. Mátyás voltaképpen
15   1,  15|         fején. Oh, de bosszankodott Beatrix, oh be nézegette, mikor
16   1,  15|        király nem engedett semmit a Beatrix közbenjárásának.~Amit a
17   1,  15|           Visszaküldöm a szüleihez.~Beatrix elhalványodott, s esdõleg
18   1,  15|            király.~De e pillanatban Beatrix tört magának utat a királyhoz.~-