Rész, Fejezet

 1   1,  4  |    azután megnézte balról, egyet ásított, megfordult és megnézte
 2   1,  14 |        szemei egyre kisebbedtek, ásított, panaszkodott, hogy az ülésen
 3   1,  14 |        hortyogásoddal.~A gyilkos ásított.~- Ha éppen akarjátok, jó
 4   1,  25 |          Cavalier!~A »zu kedves« ásított egyet, s valami artikulálatlan
 5   1,  29 |      asszonyok oly unalmasak (és ásított a nemes gróf, hogy az állkapcái
 6   1,  29 |         megy az ember keresztüli~Ásított, s a krakkói asszonyokról
 7   1,  29 |         fohászkodás ürügye alatt ásított egyet.~- Ön talán ismeri
 8   1,  29 |   hallgatásából és harmadszor is ásított. - Igen, igen. Hogy valamit
 9   1,  34 |        magát a székében s nagyot ásított.~- Hah, de rosszat álmodtam -
10  II,  80 |       baja volt szegénynek?~Muki ásított.~- Már mint kinek? Ahá,
11  II,  134|      csak hallgatta egy darabig, ásított egyet-kettõt közbe, türelmetlenül
12  II,  134|        nagy álmosan egyet-kettõt ásított s így szólt:~- Apropos,
13 III,  1  |      Könnyen megtörik!~Csemez úr ásított és azt mondta kategorice,
14 III,  39 | szükséges intézkedéseket, csupán ásított némelykor. Volt nehány kinevezés
15 III,  100|          untatta õt, s olyanokat ásított közbe, mintha el akarná
16  IV,  43 |         nyakát a mentéjébe. Néha ásított közbe egyet-egyet.~Ez így
17  IV,  128|       Annak van magára szüksége.~Ásított egyet elõbb, csak azután
18  IV,  146|       színész kivette az óráját, ásított s aztán leszállt a nyitva