Rész, Fejezet

 1   1,  15 |         ember, az igazi prímást adjuk kezére; de kegyetlen volt;
 2   1,  16 |       jelentette virágnyelven: »Adjuk a leányt«. Egyszóval a malac
 3   1,  19 |        A Borcsát, fiam, férjhez adjuk valamelyik hajdúnkhoz. Itt
 4   1,  28 |  nemzeti giliszta. Hát már csak adjuk be elõtte a derekunkat.~
 5  II,  18 |       az elsõ gombakövületet mi adjuk a világnak, ma van ezen
 6  II,  35 |     történtek a törvényszéknél. Adjuk ezen tanúkihallgatásokat
 7  II,  40 |  gyomorra. Mari már 16 éves, ne adjuk nevelõbe többé, õ intézkedjék
 8  II,  49 |    értette tökéletesen.~És most adjuk át a szót magának Vámbéry
 9  II,  63 |       Holnap már tízezerért sem adjuk.~Kranzer kezdett kétségbeesetten
10  II,  75 |         a bosnyák sebesülteknek adjuk.~Úgy is történt. Kvart urat
11  II,  79 |        érné érzékeny veszteség. Adjuk egészen urasan. Én azt indítványozom,
12  II,  126|      Mondtam én azt régen, hogy adjuk el ezt a házat. Vevõje is
13 III,  1  |       Mondtam, hogy nem pénzért adjuk a tejet, van hála istennek
14 III,  36 |       Ha már megígértük tegnap, adjuk hát élethû fotográfiáját
15 III,  68 |      magát a sorsának.~Mi pedig adjuk át magunkat annak a tudatnak,
16  IV,  34 |      elveszünk, de a málnát nem adjuk!~A süketítõ harci lármába
17  IV,  49 |   képviselõ úr kívánja.~- Tehát adjuk el legelõbb a kazal szénát.
18  IV,  127| gyermekeknek valók. A várat nem adjuk oda, csak a halálunk után.~-