Rész, Fejezet

 1   1,  4  | visszanyerheti.~A leány csendesen zokogott. Miklós sóhajtott és az
 2   1,  4  |     visszavenni!~- Szent Isten! - zokogott fuldokolva Erzsike, szép
 3   1,  8  |  visszanyerheti.~- Szent isten! - zokogott fuldokolva Vilma, szép halovány
 4   1,  16 |           az asztalra és hangosan zokogott. A fõbíróné magához vonta
 5  II,  21 |      szögletbe vánszorgott és ott zokogott keservesen, hogy majd a
 6  II,  36 |       részvéttel.~Dick még jobban zokogott s csak töredezett szavakat
 7  II,  60 |        volt mellette, csak Katica zokogott ott keservesen, kétségbeesetten.
 8  II,  60 |      magadhoz!«~Így esengett, így zokogott a szenvedõ árva, mialatt
 9  II,  66 |    keresztre támasztva keservesen zokogott. Sokáig sírt így, s ezáltal
10  II,  90 |          szerencsétlen tündér ott zokogott a sáros földön, aztán fölemelte
11  II,  136|      derékalj. A család, mely ott zokogott az ágynál, rongyos volt.
12  II,  136|          anya és a kisebbik leány zokogott, a szomszéd Nagy János uram
13 III,  19 |       õszülõ fejével s keservesen zokogott.~De azután reggel csak megint
14 III,  24 |   nevettek pajkosan, csak a leány zokogott csendesen és nem akart felelni
15 III,  28 |         magára s azután csendesen zokogott sokáig.~Majd nyöszörögve
16 III,  39 |        vetette magát s keservesen zokogott. Majd fölugrott s dühösen
17 III,  65 |           Leült a partra és sírt, zokogott keservesen, mintha a szíve