Rész, Fejezet

 1  II,  18 |            Egy este beállít hozzám Vankovics, (talán így hítták?) a »
 2  II,  18 |       Nincs nekem semmi gombám.~De Vankovics vizsla szemeivel már akkor
 3  II,  18 |          szólék -, nem lehet, édes Vankovics úr, nem lehet. E gombakövület
 4  II,  18 |         Múzeumnak fogom elküldeni.~Vankovics hosszú orral távozott, s
 5  IV,  97 |        léptek a hosszú folyosókon. Vankovics Mátyás, a pedellus, ott
 6  IV,  97 |           folyosó csendjét.~- Hej, Vankovics! Vankovics! Hol van ön,
 7  IV,  97 |        csendjét.~- Hej, Vankovics! Vankovics! Hol van ön, gaz kópé? Jöjjön,
 8  IV,  97 |           Szinte megörültem, mikor Vankovics megint eljött a kulcsokkal. »
 9  IV,  97 |       fölött most sedest tartanak.~Vankovics egyszerre tekintélytõl duzzadó
10  IV,  97 |       kemény tallért csúsztatott a Vankovics úr markába. (Édesapám huszonöt
11  IV,  97 |          szerencsétlen fiam iránt.~Vankovics arca csupa mosoly lett egyszerre.~-
12  IV,  97 |        éppen lehetetlenség - szólt Vankovics úr ravasz arcfintorítással,
13  IV,  97 |   csengettyût, »csiling, csiling«!~Vankovics úr belépett:~- Hát maga
14  IV,  97 |    gyámoltalan emberke ajka körül.~Vankovics eltávozott, õ pedig tovább
15  IV,  97 |        nagy sebbel-lobbal berohant Vankovics úr.~- No, hát elcsukta,
16  IV,  97 |    teljesítse a három parancsomat.~Vankovics bácsi alázatos képet vágott,
17  IV,  121| asztalkájával és a vizeskancsóval. Vankovics bácsival, a pedellussal,