Rész, Fejezet

 1   1,  23 |        az a gyerek kicsoda?~- Az unokám.~- Nekem nincs! - kiáltott
 2   1,  23 |          öreges betûivel:~Kedves unokám, Pali!~Hallom, hogy nem
 3   1,  31 |         Oh, Pali, Pali, édes kis unokám!~Lassan, lassan jobban lett
 4  II,  123|    megboldogult leányom után két unokám maradt. Két szép kisleányka...
 5  II,  123|          Itt van kérem az én kis unokám, fogadják el ezt azok a
 6  II,  123|      becsapta a hintó ajtaját.~- Unokám! Mariska! - kiáltá.~Az inas
 7  II,  123|            Mit akar itt?~- Az én unokám az a kocsiban. Engedje,
 8  II,  123|     kisasszony, az már nekem nem unokám. Szegény, szegény kis Mariskám!
 9 III,  71 |    helyben, ha nem igaz, a Gyuri unokám se hiányzott. Láttam õt
10 III,  71 | malasztját mutogassa - de meg az unokám, hála istennek, életben
11 III,  100|         az bámészan.~- Az én kis unokám felõl kérdezõsködött. Tartsa
12 III,  100|       gyöngéden.) Hát izé… az én unokám. No, barátom, Titli, ha
13  IV,  118| nagyságos jelölt úr… A legkisebb unokám… Csókoljatok kezet, gyerekek
14  IV,  132|  fölhevülve az italoktól, meg az unokám ragyogó szemeitõl, odaszól
15  IV,  132|         csókért az intereseket.« Unokám ríva fakadt, énbennem is
16  IV,  132|    harminckettõbõl, és menyecske unokám van, az egyik gyerekem,
17  IV,  151|        nyulat, hanem van egy kis unokám Kõbányán, annak elküldöm