Rész, Fejezet

 1   1,  9  |    államban az anarchia. Minden üt, minden tromf s a véges
 2   1,  13 |         dühbe jön s az asztalra üt: Én nem szoktam hazudni,
 3   1,  14 | vesztünk vele semmit, ha be nem üt. A kisasszonykának olyan
 4   1,  23 |     bizony, mondom néked, beléd üt egyszer a mennykõ, János.~-
 5  II,  5  |    hasára esik le, s csattan és üt annyira, miszerint fel kell
 6  II,  21 | gazdátlan kova, melyet mindenki üt.~És ez a kova nem adott
 7  II,  23 |     világ odabenn?«~Végre aztán üt a döntõ perc. A pedellus
 8  II,  57 |          Brigli Jim a homlokára üt.~- Szórakozottság, sir,
 9  II,  125|         az nem bagatell, még ha üt gharas is. Önnek semmi vagyona
10  II,  134|     adminisztrátor bosszankodva üt kardjára. Megcsördül a jó
11 III,  1  |     beéri az egész világot; úgy üt vele, amint akarja; ha fájó
12 III,  39 |          Egyszer csak a vállára üt hátulról valaki.~- Hophó!
13 III,  121|      kicsit.~Hanem mikor azután üt a cselekvés órája (furcsa
14 III,  121|    furcsa óra, hogy három évben üt egyszer), akkor talpra ugrik
15  IV,  91 |          Toporczy türelmetlenül üt az asztalra:~- Ej, nekem
16  IV,  121|         egyszer csak a vállamra üt egy magas, sovány, rövidre
17  IV,  152|         nappal is, egy-egy hang üt meg az ismerõs helyeken,