Rész, Fejezet

 1   1,  17 |   seprõnyélnek a pallosával.~(Mit tudhatta azt még akkor Kozanovich
 2   1,  25 | legboldogabb napja.~Még akkor nem tudhatta, hogy az nap el fogják annektálni
 3  II,  40 |   mulasztott el, pedig már szinte tudhatta, hogy hasztalanul fárad.~
 4  II,  54 |          varga, hogy hiszen õ nem tudhatta, mit énekel a török katona,
 5  II,  107|         oka, élõ ember azt ki nem tudhatta, asszonyi agyvelõ ki nem
 6  II,  127|     Persze... persze... De hát ki tudhatta azt? A hangot hallottam,
 7 III,  1  |            dadogja félénken -, ki tudhatta azt!~- Nincs semmi baj,
 8 III,  1  |           nézett többé… Minek is? Tudhatta úgyis, mit történik. Amerre
 9 III,  2  |   éjszakákon: hogy õ volt az oka, tudhatta volna, az a szelíd, ártatlan
10 III,  10 |           kezdve.~Mert hiába… nem tudhatta, mi van a csillagokba megírva.~
11 III,  71 |           vén Ágnes csakugyan nem tudhatta az öltözetet. Tehát az efféle
12 III,  72 |    Kristóf elsápadva -, de honnan tudhatta meg urambátyám olyan hamar?~
13 III,  102| behozassék a költségemen.«~(Õ nem tudhatta, amit mi tudtunk, hogy Tóth
14  IV,  64 |    megfoghatatlan eseten.~»Hogyan tudhatta az az ember? Kiszámította
15  IV,  73 |     százezrei vannak.~Ki az ördög tudhatta volna elõre, hogy szegény
16  IV,  75 |           már megjött haza. Pedig tudhatta volna, hogy a péntek szerencsétlen
17  IV,  84 |           töprengett: vajon mibõl tudhatta a principális, hogy a beteg