Rész, Fejezet

 1  II,  13|           meg!~A trónra most Cajus Tiberius Nero, Augustus fogadott
 2  II,  13|      tanítója, azt mondja felőle: »Tiberius nem egyéb, mint vérbe mártott
 3  II,  13|           világ uralta trónján egy Tiberius.~A ravaszság és kegyetlenség
 4  II,  13|           helyrõl néztem a halált. Tiberius hatalmas tekintetétõl százezrek
 5  II,  13|           a messzeségbe:~»Maradjon Tiberius a trónon, hideg udvaroncok!
 6  II,  13|         verve Rómába vitettek.~II.~Tiberius campaniai magányából visszatérvén,
 7  II,  13|           ismét.«~»Ne hidd - szólt Tiberius szemjártatással -, nagy
 8  II,  13|     Augustus királyi vére sarjait. Tiberius várta, hogy sok szemrehányással
 9  II,  13|            császár személye iránt. Tiberius elégedetten hagyá oda a
10  II,  13|            zene hangjai tölték be.~Tiberius átnyújtva ült mennyezetes
11  II,  13|         mind már nem ébresztik fel Tiberius kíváncsiságát. Ugyan mi
12  II,  13|        vészfelhõket, melyek Róma s Tiberius trónja fölé tornyosulnak.~
13  II,  13| lelkesülten emelé szájához:~»Éljen Tiberius! Éljen a világasszony!«~
14  II,  13|            kardot ezelõtt 10 évvel Tiberius adta kezembe, viseljem becsülettel.
15  II,  13|          azt, s eldobta a sárba.~*~Tiberius még nem vette hírül Germanicus
16  II,  13|       gurult a fejedelmi trón elé.~Tiberius önelégült mosollyal kiáltá:~»
17  II,  13|     aranyat, amennyit e fej nyom.«~Tiberius boldog volt, s alig titkolhatta