Rész, Fejezet

 1  II,  17| szimpatírozott Garibaldival. A két Szicília meghódítása mégiscsak különb
 2  II,  17|         tulajdonok elõjelei, habár Szicília szolgáló gondviselése alatt
 3  II,  17|           szép fejlõdésnek indult. Szicília szolgálónak tulajdonképpeni
 4  II,  17|          lehetett ellene kifogása.~Szicília már azért is nevezetes személy
 5  II,  17|         nem is volt megfoghatatlan Szicília iránt, mert a repedt sarkú
 6  II,  17|          dolog, az lett vége, hogy Szicília maradt. Erõs festungja volt
 7  II,  17|        azon véletlen esemény, hogy Szicília szolgáló valami képeslapot
 8  II,  17|            sokszor odapillantott a Szicília guzsalyára; ez a véletlenség
 9  II,  17|       szokott rajta megesni, mikor Szicília is ott ült a guzsaly mellett.
10  II,  17|         adta a gondolatot! Aranyos Szicília!~Mint Kutlik úr szokta mondani: -
11  II,  17|       Gyere, törüld ki a szememet, Szicília, mert álmodom. Vagy tény
12  II,  17|           ennél a lucskos, pipogya Szicília szolgálónál, hogy törjék
13  II,  17|         fejével bólintott.~- Tehát Szicília veszte, illetve eltávolítása
14  II,  17|         aztán bevittük a konyhába, Szicília szolgáló, a svábbogarak
15  II,  17|          lefektettük a mélyen alvó Szicília mellé a földre, a pincekulcsot
16  II,  17|       öcsémuraimék, mikor az a gaz Szicília mind kihordogatta az éjjel
17 III,  53|       bízta levelét, adja át a két Szicília meghódítójának illõ magyarázat