Rész, Fejezet

 1   1,  1  |           aztán felnézett az öreg szemeibe:~- Huszonegy.~- Hát én bizony
 2   1,  4  |          nézett elborult, zavaros szemeibe, mintha azoktól akarna tanácsot
 3   1,  16 |  referendárius semmitmondó szürke szemeibe, mintegy tûnõdve jegyzé
 4   1,  27 |          alatt viselt magzatjának szemeibe örökre bevésõdék, töméntelen
 5   1,  29 |       fejét és gyöngéden nézett a szemeibe, de nem felelt. Az csak
 6   1,  31 |         zokon esett a szó, hogy a szemeibe könnyek szöktek, hogy az
 7  II,  30 |           mogorva ráncok gyûlnek, szemeibe harag.~- Mi ez? - kérdé
 8  II,  38 |           megmenekülését, - Vilma szemeibe könnyek gyûltek s önkéntelenül
 9  II,  48 |       elszorult, s fekete bánatos szemeibe könnyek gyülekeztek.~- Sohasem
10  II,  66 |    Palinak egyszerre könny tolult szemeibe.~- Oh, szegény szülõim! -
11  II,  82 | számtalanszor...~Lala.«~A kollega szemeibe könnyek gyûltek, mialatt
12  II,  99 |      ötlet!~Alig bírta elállítani szemeibe könnyeket csaló édes kacagását.~-
13  II,  127|           Alig bírta elállítani a szemeibe könnyeket csaló édes kacagását.~
14  II,  132|         dolga van...~A kis Katica szemeibe drága harmatcsöppek gyûltek.
15 III,  25 |           szöktek gyönyörû fekete szemeibe.~- Mi köze ahhoz magának? -
16  IV,  108|           aggastyán okos, õszinte szemeibe, és így szólt:~- Hinnem
17  IV,  152|      beszélni, belenézni a Barcsó szemeibe. Csengettem a szolgának:~-