Rész, Fejezet

 1   1,  2 |      szent.~A nagy színésznõ, a szellemdús delnõ, a bécsi körök bálványa
 2  II,  2 |        akkor is egyre pattognak szellemdús ötletei, úgy hogy a körülötte
 3  II,  4 |   Bámulatos fiatalember! Milyen szellemdús és elegáns! Bizonyosan valami
 4  II,  4 |    furcsaságokról, olyan eleven szellemdús aprólékossággal, mintha
 5  II,  4 |    felett azután jóízût nevet a szellemdús hölgyecske s egy búcsú-kézszorítással
 6  II,  4 |       addig ábrándozott a szép, szellemdús borbélylegényrõl, míg egyszer
 7  II,  6 |          haupttreffer« képezték szellemdús merengését, folytonosan
 8  II,  6 |  pargaménákban.~- Ah! ma nagyon szellemdús vagy, Ilona. Felülmúlod
 9  II,  6 |      magának:~- Pedig szeretnék szellemdús lenni én is. Nagyon szeretnék...~
10  II,  6 |         és franciául mondá:~- A szellemdús nõknek nincsen szivük.~Ilona
11  II,  7 |         sem a kaszinó joviális, szellemdús alakját, sem az alispáni
12  II,  7 |          tart õ arra készen egy szellemdús mondást, mellyel azonnal
13  II,  7 | arcvonásaira erõszakolt egy kis szellemdús jelleget s behunyta ihlettsége
14  II,  7 |        harapta a lábát...~Ilyen szellemdús eszmeláncolat kíséretében
15  II,  16|      legyen »egy sájni forint«.~Szellemdús voltának dacára is azonban,
16  II,  19|        hozzá még harmadikul egy szellemdús társalgó - az olyan szent
17  II,  40|           szólt Zengõ -, ön oly szellemdús, hogy élvezet lesz meghallgatni: