Rész, Fejezet

 1   1,  13 |  okoskodja ki a maga testvérkéje, Róza kisasszony, hogy Gyuri úr
 2  II,  34 |           eladni valója nem volt.~Róza - így hívták a falusi kisleányt -
 3  II,  34 |         mily drágán adja tyúkját!~Róza, ki e pillanatban gondolataiba
 4  II,  34 |         vevőt kerestél tyúkodnak.~Róza e szavakra szemeit lesüté,
 5  II,  34 |   jószágáról, F. faluból - felele Róza.~- Vannak szüleid? - kérdé
 6  II,  34 |           Kézimunkájából - felelé Róza -, és amennyire csak emlékszem,
 7  II,  34 |       asszonyság.~- Igen - felelé Róza hevesen zokogva -, és oly
 8  II,  34 |   különböző pénznemből kötényébe. Róza éppen úgy meglepetve, mint
 9  II,  34 |       pillanat meg van számlálva.~Róza az örömtől elragadtatva
10  II,  34 |          Alig érkezett haza a kis Róza kincsével, nehány fölfrissítő
11  II,  34 |      megmentette.~Néhány év múlva Róza anyja csakugyan meghalt,
12  II,  34 |         anyjának helyettese volt.~Róza nem volt háladatlan, határtalan
13  IV,  54 |   jelenthet jót ránk nézve.~- Oh, Róza, én nem élem túl a mai napot.
14  IV,  54 |       hozzá fogják kényszeríteni.~Róza a lábával toppantott.~-
15  IV,  54 | kétségbeesetten a pisztolyomat. - Róza meghalsz! Haljunk meg együtt.~
16  IV,  54 |           mint a hó.~- Meghalunk, Róza - ismétlém vadul -, de elõbb
17  IV,  121|              Miféle Mari? Hisz ez Róza… becsületemre mondom, nem