Rész, Fejezet

 1  IV,  142| Gyerekkoromban magam is láttam a Plutót. Nagy, tizenhat markos,
 2  IV,  142|        mibõl szerezte volna az a Plutót?~Plutó! De miért Plutó?
 3  IV,  142|          Csabaynak.~- Nem adom a Plutót sehogy - felelte Csabay.~
 4  IV,  142|       Klamarik csak várta, várta Plutót egész estig, másnap délben
 5  IV,  142|       Természetesen. Ami pedig a Plutót illeti, nyergeljen a lovas
 6  IV,  142|         rékási holló -, de hát a Plutót nem veszik-e el tõlem a
 7  IV,  142|      ahol elõször megpillantja a Plutót, ott rögtön szörnyethal.~
 8  IV,  142|        úrnak: »Vezessétek elém a Plutót, hadd tekintsem meg, - ti
 9  IV,  142|          a gondolatra is, hogy a Plutót megpillanthatná; nem mert
10  IV,  142|           nem pedig arra, hogy a Plutót kellene eltávolítani; aztán,
11  IV,  142|          nem volna egyszerûbb, a Plutót szúratni le?~- Hiszen persze,
12  IV,  142|      reggel meghajította kõvel a Plutót.~Ami sok, az már sok, nem
13  IV,  142|     ember kíséretében, elviszi a Plutót eladni. Isten és a Szûz
14  IV,  142|    fenyegetõzött utánok, mikor a Plutót kivezették. A mezõbíró elöl
15  IV,  142|        kocsis mellett a másik. A Plutót Ács Jóska, a fiatalabbik
16  IV,  142|        szerezhetném én meg azt a Plutót. Fölséges szép kanca! Hazaküldeném
17  IV,  142|          bíró lopatta volna el a Plutót, a haláleset zavarában,