Rész, Fejezet

 1  IV,  117|        a pártelnöknek, bizonyos Pereszlei Mihálynak, hogy én vagyok
 2  IV,  117|    kellett utaznom a kerületbe. Pereszlei Mihály uram fogadott a vasútnál.~
 3  IV,  117|           Az enyém - válaszolta Pereszlei uram szerényen.~Egy gyönyörû
 4  IV,  117|      termés.~- Megjárja - mondá Pereszlei uram közömbösen. - Volt
 5  IV,  117|           Hát ez ugyan kié itt?~Pereszlei uram röstelkedve húzta be
 6  IV,  117|        És mennyi holdja van itt Pereszlei uramnak?~- Ha nagyon összeszámolnám,
 7  IV,  117| segíteni.~- Hogyhogy? - tûnõdik Pereszlei uram.~- Az ember például
 8  IV,  117|       Mosolyogva intett kezével Pereszlei uramnak.~- Ki volt ez?~-
 9  IV,  117|      márvány válu a baromfinak.~Pereszlei uram elöl eresztett a pitvaron
10  IV,  117|         Aurélia leányom - mondá Pereszlei uram kevélyen.~Lehetetlen!
11  IV,  117|    bolondítókká teszi.~Aurélia! Pereszlei uram õkegyelmének Aurélia
12  IV,  117|        stikkelni - vágott közbe Pereszlei uram. - Nem hiába nevelkedett
13  IV,  117|        szégyenleni - dicsekedék Pereszlei uram, aki pedig szerénykedve
14  IV,  117|        igézete, minden keserve.~Pereszlei uram kiment a szavazáshoz,
15  IV,  117|      harangszókor hazajött maga Pereszlei uram.~- Rosszul állunk.
16  IV,  117|        Ha azt behozza, gyõzünk.~Pereszlei uram visszaszaladt és uzsonna
17  IV,  117|         szürkületkor hazarohant Pereszlei Mihály sötét arccal:~- Vége